Karma, az ok és okozat ősi törvénye:

Korunk embere sokat tud, csak azt, a legfontosabbat nem: hogy honnan jön és hova, merre tart, nem tudja, miért született és miért hal meg, illetve azt sem, hogy miért olyan az élete amilyen. Aki ezt keresi, annak választ ad a karma, amely nem más, mint az igazság okkult törvénye. A karma eredetileg szanszkrit szó, mely utat jelent, az a leszületett lélek útját. Ám a jelentéstartalma sokkal mélyebb egy A-tól – Z-ig út felszínes szemléleténél, ugyanis a karma, az ok és okozat, azaz a tettek és nem tettek következményeit takarja. Vagyis arra utal, hogy minden egyes tettünknek, vagy nem tettünknek van valamely következménye – ez a karma. A tettek és nem tettek következményeit, azaz a karmát az ősi ind hagyomány szó szerint gyümölcsözőnek (kusala) vagy terméketlennek (akusala) hívja, ami arra utal, hogy tetteink egy része jó hatással-, míg más tetteink rossz hatással vannak az életünkre.

Az újjászületés célja, nem más, mint a karmikus vándorlás:
A földi élet nem más, mint a lélek iskolája (tanpályája), az újra és újra leszületés valós célja az, hogy lelkileg tökéletesedjünk és nemesedjünk. Mindehhez át kell esnünk különböző élethelyzeteken, vagyis újjászületéseink alakalmával mindent meg kell élnünk. A különböző helyzetekben való viselkedésünkkel, pedig pozitív vagy negatív karmát teremtünk magunknak, a karma pedig – legyen az jó vagy rossz – visszatér hozzánk, mint az eldobott bumeráng és kifejti hatását. (A Karma törvénye szerint, mindazzal, amit egy ember elkövet embertársa – embertársai ellen, előbb – utóbb szembe fogja magát találni, ez többnyire a következő inkarnációink valamelyikében fog megtörténni). Ha ezen alkalommal zokszó nélkül elviseli a történéseket, akkor az adott karmát megoldotta, ha viszont méltatlankodik, háborog, kesereg, akkor az adott esemény újra és újra visszatér hozzá, mindaddig, míg azt zokszó nélkül (alázattal!) el nem fogadja.

Az ősi tanítások szerint minden embernek 9-szer kell leszületnie a földre és születésnapjának egyjegyűre redukált száma (pl. 24 = 2 + 4 = 6, 12 = 1 + 2 = 3) jelzi azt, hogy hányadik inkarnációja a jelenlegi. A földön leélt minden élet, egy – egy osztálynak felel meg, de a következő osztályba (szintre) csak akkor léphet valaki, ha már a hozott feladatát kellően megtanulta és a hozott karmáját ledolgozta és halálakor minderről számot ad. Ha az adott lélek megtanulta a feladatait és ledolgozta a karmáját, akkor nem kell többé leszületnie, hanem visszaolvadhat istenbe. Ám ahhoz, hogy valaki, egy magasabb rendű világba léphessen, először a földi világnak az iskoláit kell, hogy kijárja. Megjegyzem, hogy az ősi ind hitvilág szerint meglehetősen sok világ létezik, és földünk csak egy bolygó a többi közül, és az itteni emberi világ messze nem a legtökéletesebb, ugyanis vannak ennél magasabb rendű világok.

A karma nem más, mint tükör:
A karma törvénye igen egyszerű: pontosan azt tükrözi vissza, amit az egyénnek még meg kell tanulnia. Ha valaki mondjuk túlzottan fösvény, és nehezére esik az akadozás, a karma olyan helyzeteket teremt számára, ahol szükségszerűen el kell, hogy osztogassa a vagyonát és ily módon „rákényszeríti”, hogy az adakozást megtanulja. A törvény egyszerűen leírva: ha képtelenek vagyunk adni, akkor szinte mindig adnunk kell, ha képtelen vagyunk kapni, akkor mindenkitől kapni fogunk. Ha erőszakosak vagyunk, velünk is erőszakos dolgok történnek, ha szeretet van bennünk, szeretetet kapunk a világtól. A karma nem más, mint tükör, azaz önmagunk tükre, amelyben láthatjuk, hogy még mit kell megtanulnunk.

A karma a legerősebb törvény:
Sokan – bár tévesen – úgy hiszik, hogy a karma egyfajta végzet, holott az csak tetteink és nem tetteink következménye. Bár a leszületéskor magunkkal hozott sors tartalmazza előző életeink karmáját is, de ez az egyéni sors, mellyel minden ember rendelkezik. Vagyis, minden emberhez rendeltetik egy sors, azaz egy valódi végzet (születés és halál, illetve életünk bizonyos állomásai, történései) ezt lelkének fejlettsége alapján adják a kozmikus ítélő bírák. De a karmának ehhez nincs semmi köze, ugyanis, az adott személy, előző életeinek a karmáját leszámítva, mindenképpen az adott sorsot (tanuló utat) hozta volna magával. Tehát a karma nem sors, hanem az ok és az okozat törvénye, illetve az egyén sorsának egy része. Nem árt tudni, hogy hozott karmánkat jelenlegi életünk tetteivel és nem tetteivel enyhíthetjük, de súlyosbíthatjuk is.

A karma törvénye hasonló, mint a vonzás törvénye, vagyis minden tett és nem tett bevonzza a maga párját. A karma egy rendkívül erős törvény, ezért fontos lenne az, hogy mindenki tisztában legyen a létezésével. Mert nem lehet csak úgy, következmények nélkül – (a földi törvényekkel ellentétben) – bármit megtenni a világban. Bár sokan abban bíznak, hogy soha nem derül ki az, amit tettek, a valóságban semmi sem marad következmény nélkül, ugyanis tettei és nem tettei karmájával egyszer mindenkinek szembe kell nézni!

A mérleg két serpenyője:
Az ó ind hagyomány azt is tanítja, ha valami nem hozza meg a maga következményét a jelenlegi életben, a tettért járó jutalmat, vagy büntetést akkor is megkapjuk. Ha kell, akkor a karma életeken át elkíséri az egyént, kivárva, hogy kellő alkalom nyíljon adósságának letörlesztésére. Mindezek ellenére a karma nem Damoklész kardja, mely, folyton a bűnösök feje felett lóg, és könyörtelen módon lesújt rájuk, amint arra alkalom adódik. A karma inkább egy mérleghez hasonlatos eszköz, mely igyekszik, egyensúlyban tartani a tetteket. Tehát ha valaki valamely előző életében helytelen cselekedeteket követett el, ám jelen életében viszonzást nem várva, erényes dolgokat cselekszik, a mérleg serpenyője lassan visszaáll, hiszen ezzel ellensúlyozza a korábban szerzett karmáját. (Megjegyzem, hogy a jelen életbeli helytelen tettek után fellépő sorsszerűnek tűnő „pofonok” NEM karmikus eredetűek, hanem az egyén bűntudata által generált /bevonzott/ önbüntetések!)

A karma egyszerre isteni és ördögi is:
Egy példa arra, mely szerint a karma célja az, hogy a mérleg nyelve egyensúlyba kerüljön: a karma törvényének a célja nem az öncélú jótettek halmozása, hanem az, hogy az ember mindig gondolja át tetteit és nem tetteit, aztán a helyes mértékkel mérve cselekedjen /anno Arisztotelész is ekképpen intette Nikomakhosz nevű fiát, a neki írt Nikomakhoszi etikában/. Mert van, amikor az kell, hogy az ember józan legyen, és van mikor az kell, hogy mámoros legyen, Vagyis, a megfelelő alkalommal legyen racionális és hagyatkozzon az értelmére, aztán amikor kell, dobja sutba a gondolkodást és hallgasson a szívére. Tehát egyszerre legyen jó és rossz, azaz isteni és ördögi is. Nietzsche ezt akképpen írta: egyszerre kell, hogy éljen az emberben Apollón józansága és Dionüszosz részegsége, bár ez, azaz az arany középúton járás a legnehezebb feladat. Ám az ember feladata mégis az, hogy ebben a kettősségben egyensúlyt találjon, és ezzel eleget tegyen a karma, cseppet sem egyszerű törvényének.

Ki mint vet, úgy arat:
A nyugati hagyomány és gondolkodás hajlamos félreérteni, vagy félre értelmezni a tettek és nem tettek következményeinek tanítását, holott a Biblia, és az evangéliumok idevágó tanítása teljesen egyértelmű: „úgy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat”, azaz csak azt tedd másokkal, amit magaddal is tennél, mert tetteid következménye visszaszáll reád. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindig jót kell cselekednünk másokkal, csak annyit, hogy „ki mint vet, úgy arat”, vagyis amit másokkal teszünk, azt kapjuk vissza. Tehát ahogy mi viszonyulunk a világhoz, úgy viszonyul a világ hozzánk. Ebből viszont egy nagyon érdekes és sokak számára ugyancsak kétkedést okozó, de nagyon egyszerű törvény következik: ha valaki gazdag akar lenni, cselekedjen úgy, mint a gazdagok, és gazdagság fogja körbe venni. Vagyis adakozzon, költse a pénzét, és így a világból ő is sokasodni fog majd. A karma törvénye szerint, amit a világba vetünk, azt kapjuk onnan vissza. Aki ad, annak is adatik, aki pedig elvesz, attól is elvétetik!

A karma életeken át kísér bennünket:
A keleti tanok szerint, a karma eltéphetetlen kötelék, vagyis ha valaki elkövetett valamit, az a világba (az univerzumba) vetette el tettének magját, így az, törvényszerűen visszaszáll a fejére. Akkor is, ha a cselekedeteivel való elszámoláshoz új testet kell öltenie, vagy azokkal a túlvilágon (azaz a köztes dimenzióban) kell elszámolnia. A hinduizmus tanításai szerint minden ember születése karmikus hatások alatt áll: vagyis mindaz, hogy valaki nőnek, férfinek, szegénynek, gazdagnak, szépnek vagy csúnyának születik, a karma törvénye szerint alakul. (bár nem tartozik a témához, de írom, hogy ezért is ÓRIÁSI HIBA a XX. és XXI. század újfajta ŐRÜLETE, a nemváltó műtét!) Születésünk ideje sem a véletlen műve, hanem nagyon pontosan kiszámított pillanat, melyet korábbi tetteink és azok karmája határoz meg.

A születés időpontjában sincs semmi igazságtalanság, mint ahogy emberi értelemben vett egyenlőség sincs. Ugyanis mindenki más esélyeket kap az adott életre, attól függően milyen adottságokkal, hová és milyen családba születik. Tehát a karma törvénye, afféle személytelen igazságtévőként, garantálja azt, hogy mindenki pontosan azt kapja, ami érdemei szerint jár neki. A világon senki, azaz senki nem kaphat az élettől sem többet, sem kevesebbet, mint amit tettei és nem tettei alapján kiérdemelt. Ha valaki úgy érzi, hogy a sors kevesebbe ad neki, mint amit megérdemelne, a karma tanítása szerint ezzel korábbi tetteinek következményeit törleszti. A hindu felfogás szerint, ezek lehetnek akár előző életének negatív hatásai is, ilyenkor, aki mostoha sorsának az okait jelen élete tetteiben keresi, az nem fogja meglelni, ugyanis azok korábbi életében, (vagy életeiben) keresendők.

Karmikus családi kötelék:
A karma tanítása szerint az azonos családba születő emberek között nagyon erős karmikus kapcsolat áll fenn. Az adott lelkek azért születnek egy családba, mert jórészt mindegyikük „adósa” a másiknak. Vagyis mindenkinek, nagyon fontos „mondanivalója” van a másiknak, vagy valami nagyon fontos tennivalója van a másikkal. Van úgy, hogy valaki képes a legellenszenvesebb idegennel is egy helyen dolgozni, viszont a szüleit és a testvéreit egy idő után még egy percre sem tudja elviselni. Ez nem véletlen, és a karma törvényéből kifolyólag nincs menekvés, szembe kell néznie egykori tettének le nem zárt következményeivel, mindez mindenki számára kötelező. (ha ez nehéz és egyedül nem megy, akkor a Hellinger családterápia segíthet). Ha az adott életben ez a szembenézés nem történik meg, a következő inkarnáció során még nagyobb horderővel érvényesül a karma hatása, ezért vannak egyre “élesebb” helyzetek egy – egy család életében.

Érdekességként megemlítem, hogy egyes keleti tanok szerint az adott családba születő gyerekek, unokák és dédunokák, nem mások, mint az elhalt idősebb generáció lelkei. A külső szerepek és nemek változhatnak, azaz egy anya lehet, hogy a következő életében saját lánya, fiú, vagy leány gyermekeként testesül meg, azért, hogy átélhesse annak a következményeit, amilyen anyai mintát a lányára hagyott. Ezért míg a tanulságot, vagyis a karmikus leckét meg nem tanulja a család minden tagja, addig a családi közösségek együtt vándorolnak életről – életre. Ez okból van az, hogy sok ember éli családi és/vagy párkapcsolataiban a se veled, se nélküled végtelennek tűnő játékát.

A lélek és az emberi élet végső célja:
Leszületéseink és életeink végső célja, a karma törvénye szerint egy olyan teljes élet megélése, ahol minden egyéni tett önmagunknak is üdvös és másoknak is hasznot hozó. Tehát a tettek önmaguk gyümölcsei és nincs, adok – kapok viszonosság, nincs visszahatás, vagyis a cselekedet és annak következménye egybeesik. Nincs a majd meglátod, majd visszakapod ezt még, egyszerűen csak az itt és most van, és minden tett kimerül önmagában.

Végszó:
Kérdés, hogy képesek vagyunk-e így élni és cselekedni, tudunk-e úgy adni, hogy nem várunk érte cserébe semmit? Napjainkra az emberi világ olyannyira az adok-kapok viszonyra épül, hogy a karmikus törvénynek szinte senki sem felel meg. Ezért csak nagyon kevés lélek éri el a karma alóli felszabadulást. Pedig az emberi lélek csak akkor léphet át a magasabb világok kapuján, ha a karma láncait levetette, hogy szabad és tiszta lélekkel, valóban boldogan élhesse az új és szebb világban az éltét (szellemtestben, un. energetikai testben való élet van a halál után).

Budapest 2020-01-24
Sámuel jós, numerológus & terapeuta

Forrás:

Hórusz Jósda:

https://www.facebook.com/samuel8521/

 4,969 total views,  3 views today