A megbocsátás belső útja – avagy megbocsátani a megbocsáthatatlant
Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Ezekkel az érzésekkel igen nehéz megküzdeni egyedül. A cikkben olyan előrelépést támogató eszközökkel ismerkedhetsz meg, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megbocsáthass. Nehezedre esik megbocsátani valakinek, aki fontos számodra, de nem tudod, hogy hogyan? Úgy érzed elakadtál és nem tudod, hogy lépj tovább? A cikkben a megbocsátásról, annak elemeiről és az ahhoz vezető útról olvashatsz. Kisfaludy Lilla pszichológus, coach írása.
Szinte elkerülhetetlen, hogy időről időre olyat tegyünk vagy mondjunk, amivel ne okoznánk sérülést, fájdalmat másoknak, szeretteinknek. Vannak azok a helyzetek és kapcsolatok, ahol ezt bocsánatkérés, éjszakákon át tartó beszélgetés, felelősségvállalás, majd közös megoldás követi. Azonban mindezek ellenére is bennünk maradhat egy mély, fájó pont, amit kezelünk, de érezzük, hogy a varázsszavak ellenére sincs minden teljesen rendben.
Mint ahogy minden más témáról, a megbocsátásról is egészen másképpen gondolkodunk. Nem minden ember tud, és nem mindenki akar megbocsátani. Sokan életük végéig cipelik a meg nem bocsátott, fel nem dolgozott terheiket. Ők azok, akik elvként vallják, hogy ,,nem nekik való a megbocsátás”. Ezek az emberek megbocsáthatatlan bűnként kezelik az alapvetően életünkkel együtt járó nehézségeket. Szinte öszvéri makacssággal ragaszkodnak ahhoz a kijelentéshez, hogy ,,én nem felejtek”, és igen kemény erőfeszítéseket is tesznek, hogy ez így is maradjon.
Míg mások olyan magas empátiával, alázattal, szerénységgel állnak a megbocsátás kapujában, hogy bár tudatában vannak, hogy ez mivel jár, vállalják az ezzel járó megpróbáltatásokat.
Mit jelent az, hogy megbocsátás?
Amegbocsátás az interperszonális, vagyis személyek közötti sérelmekre adott válasznak tekinthető. Ez egy olyan lehetséges válasz, aminek a fókuszában a sérelmet elszenvedő személy tudatos, érzelmi és viselkedéses szintjén proszociális változás áll.
A megbocsátás során a legtöbbször viharos érzelmi reakciók, feldúltság, sokk, frusztráció jelenik meg. Ezt pszichoszomatikus, más szóval testi tünetek is kiegészíthetik, hiszen gyakran szó szerint a ,,szívünkre vesszük” kifejezés igaz egy-egy fájdalmasan megélt helyzetre. Ez évekig is elhúzódhat és hosszú ideig emésztheti testünket-lelkünket, még akkor is, ha azt állítjuk, hogy minket egyáltalán nem érdekel; túl vagyunk már rajta. Mélyen belül őrlődünk és mérgezzük magunkat a fel nem dolgozott sérelmeink hadával.
A harag, az ellenségesség és a düh fenntartása hatalmas tartalékokat emészt fel, így komoly megbetegedésekhez vezethet hosszú távon.
Azt mindannyian tudjuk, hogy a fel nem dolgozott sérelmek kihatással vannak a jelenünkre. Ez igaz azokra a kapcsolatainkra, amiket beárnyékol az, hogy megoldjuk a köztünk fennálló sérelmeket.
Bocsáss meg!
Amegbocsátás mind a mentális, mind a fizikai egészségre pozitív hatással van. Számos pszichológiai kutatás arra az eredményre jutott, hogy akik a megbocsátás magasabb szintjével rendelkeznek, azoknál alacsonyabb a szorongás és a depresszió szintje, sőt a stresszre adott fizikális válasz is mérsékeltebb, alacsonyabb. A megbocsátást tulajdonképpen egy érzelmi fókuszú megküzdési módként definiálhatjuk, ami hatékonyan csökkenti az egyes sérelmek nyomán kialakult stresszreakciót.
Jó hír, hogy személyiségünk és kognitív fejlődésünk egyenesen arányos a megbocsátási hajlandóságunkkal. Mégis évekig eltarthat, és kőkemény önismereti munkával jár az, hogy megtanuljunk elfogadni, elengedni és megbocsátani, de ezzel saját jóllétünket, egészségünket, harmóniánkat segítjük elő.
A megbocsátás alkotóelemei:
Ha felmerültek benned kérdések azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell megbocsátani vagy hogyan tudsz a legegyszerűbben túllépni sérelmeiden, akkor a következő részekben bevált tippeket olvashatsz.
Mivel egy többszereplős helyzetről van szó, és igen sok befolyásoló tényező hatással van a megbocsátás útjára, így könnyen előfordulhat, hogy egészen különböző módon jutunk el a vágyott célig. Az azonban biztos, hogy a megbocsátás folyamata meghatároz bizonyos mérföldköveket; most nézzük meg őket.
Azt gondoljuk, hogy bűneinket nem lehet megbocsátani, elfelejteni, de azt szem elől tévesztjük, hogy mindenki más ugyanezt gondolja saját magáról. A történet mindig változik – mindenkinek valami mást kell megtanulnia -, de mindegyikünket csak egyetlen pillanat választ el az új kezdettől.”
– William Pullen
Döntés
A megbocsátás komponensei közé tartozik a döntés. Egy félig-meddig racionális alapokon nyugvó döntés arról, hogy mit kezdjünk sérelmeinkkel, kapcsolatunkkal. A döntés során mérlegeljük a fennálló kapcsolatot, a másik tettét és reakcióit, a közös jövőt és még megannyi apróságnak tűnő, de igen jelentős tényezőt. Ilyenkor könnyen abba a hibába eshetünk, hogy racionálisnak tűnő érvekkel igazolni próbáljuk döntésünket, miközben heves érzelmek befolyásolnak minket.
Próbáljunk úgy döntést hozni, hogy a kezdeti, indulatos reakcióink ebben már ne játsszanak számottevő szerepet.
A döntés meghozatalakor figyelembe kell vennünk, hogy nekünk is munkánk lesz azzal, ha meg szeretnénk bocsátani. Sőt, valójában mi leszünk azok, akiknek több erőfeszítést, nehéz pillanatokat tud okozni az előttünk álló, nem kellemes útszakasz.
Önismeret
A másik alkotóelem a személyiségünkben, személyiségünk fejlődésében gyökerezik. A megbocsátás göröngyös útjain elhanyagolhatatlanul fontos figyelembe venni azt, hogy milyen sémákat láttunk, milyen viselkedési modelleket sajátítottunk el gyermekként. Mélyen belénk ivódott, amit megtanultunk szüleinktől, pedagógusainktól, barátainktól azzal kapcsolatban, hogy ők hogyan vélekedtek, és milyen hozzáállást tanúsítottak a megbocsátással kapcsolatban. Már gyermekként kialakul bennünk, hogy mit kezdünk a rossz érzésekkel, hogyan küzdünk meg velük.
A személyiségfejlődés egy igen komoly kihívásának tekinthető az, ha tudatosan odafigyelünk a megbocsátásunk folyamatára, mikéntjére. Egy érett személyiség képes integráltan látni a másik tettét, átgondolni a másik helyzetét, indítékait, vagyis igyekszik a teljes képet figyelembe venni. Képes megbirkózni az ambivalenciával, a szeretet és a gyűlölet, a jó és a rossz, a harag és a félelem ellentéteivel.
Személyiségfejlődésünk során egy igen jelentős tényezőként jelenik meg az önismeretünk, vagyis a magunkkal kapcsolatos tudásunk.
Amennyiben foglalkozunk azzal, hogy bizonyos helyzetekben miért reagálunk számunkra érthetetlen módon, dolgozunk azon, hogy megértsük ezeket a folyamatokat, nagyban elősegíti azt, hogy magabiztosabban, érettebben tudjunk reagálni, hatékonyabban tudjuk kezelni érzéseinket, reakcióinkat, gondolatainkat. A megbocsátás témájában, esetleges elakadásainknál nagy támaszt tud nyújtani egy külső szakember, aki segít önmagunk megértésével feldolgozni, megbocsátani, elengedni.
Előzetes tapasztalatok
Végül egy igen lényeges tényezőként szerepelnek előzetes várakozásaink azzal kapcsolatban, hogy hogyan is viszonyulunk a megbocsátáshoz. Eddigi tapasztalataink tulajdonképpen egy hasznos útikönyvet adnak nekünk. Sok-sok térkép található benne, amik segítenek nekünk eligazodni. Jelzik, hogy mire számíthatunk az egyes helyzetekben, milyen következményekkel kell számolnunk, hogyan érdemes reagálnunk, valamint könnyebben kezelhetjük, megérthetjük az érzelmi reakcióinkat.
A térképek életünk során gyűlnek, összekapcsolódnak és sémákat alkotnak.
Ezeket a forgatókönyveket érdemes előhívni, hiszen biztonságot nyújthatnak számunkra, és erőforrásként szolgálhatnak akkor, amikor úgy érezzük, hogy nem fogunk tudni megbirkózni az előttünk álló nehézségekkel. Azonban nagyon fontos megjegyezni, hogy akkor, ha változtatni szeretnénk, érdemes ezeket áttanulmányozni és megismerni a saját működésünket.
Amikor megbocsátás előtt állunk, előtérbe tolulnak a legutóbbi, a legemlékezetesebb, legfájdalmasabb megbocsátással kapcsolatos emlékeink. Ilyenkor agyunk abban segít, hogy az előzetes tapasztalataink szerint mérlegeljük, hogy megéri-e megbocsátani, és hogy milyen következményekkel számolhatunk. Ezekben a helyzetekben érezzük szinte a gyomrunkban, hogy milyen érzéseket fog majd belőlünk kiváltani a megkönnyebbülés vagy egy ismételt sérelem feldolgozása.
A bosszú sötét játéka
Emberi gyarlóságunk egyik alapköve a bosszúállás. Életünk során mindenki megtapasztalja azt, hogy az okozott sérelmet visszaadjuk. A kisgyermekek büntetésből elveszik, eldugják a hőn vágyott játékot, az iskolában helytelen megoldás súgásával vagy különböző megaláztatásokkal, munkahelyen információ visszatartással büntethetjük elszenvedett sérelmeink okán a másik felet. A bosszú megannyi formában és szinten megnyilvánulhat. A kiindulási pont azonban hasonló, ez pedig a sértettség, a megbántottság, és az erre való éretlen, gyermeki szintű reakciónk, a megtorlás.
Fontos látnunk, hogy ezzel egy ördögi körbe kerülhetünk. A sérelmet a két fél általában nem érzi azonos súlyúnak. (Tippelhetünk, hogy ki tartja kevésbé súlyosnak…😉 ) Amennyiben az áldozatok ezt megbosszulják, úgy az eredeti elkövetők súlyosabbnak élhetik meg a bosszút, mint a saját tettüket, ezzel elindítva egy lavinát, amiből nehezebb kiszállni, mint eleve megakadályozni a folyamat elburjánzását (McCullough és Witvliet 2002)
A megbocsátás mérföldkövei
Akövetkező pontokban a megbocsátással kapcsolatos lépéseket, leglényegesebb tényezőket olvashatod, amelyek hozzásegíthetnek ahhoz, hogy megbocsáthass még a leglehetetlenebb helyzetekben is!
1. Veszteség elismerése
Akkor tudunk a következő szintre jutni, megbocsátani magunknak, másoknak, akár a sorsunknak is, ha el tudjuk fogadni, hogy az egyensúly kibillent, az életünk megváltozott, ami eddig volt, az elmúlt. Ez egy veszteség, amit fel kell dolgoznunk, amit elgyászolhatunk. Ne próbáljuk meg a fájdalmat ,,megúszni” vagy jelentéktelenné tenni, a veszteség valódi, a fájdalom jogos.
2. Kapcsolat felvétele
Még ha nehezünkre is esik, egyszer kénytelenek leszünk találkozni, szembesülni a sérelmeink okozójával. Beszélnünk kell a történtekről! Minél több oldalról megközelítve nézünk rá a kialakult helyzetre, annál könnyebb lesz megtalálni az utat, amin elindulhatunk.
3. Kompromisszumok meghatározása
A hiteles megbocsátás a felek érdekei mentén valósul meg. Az érintett felek elvárásainak egyaránt érvényesülniük kell. Amennyiben ez nem így történik, egy hosszan tartó játszmában találjuk magunkat, ahol a megbocsátás a játszma egy elemeként fog jelképeződni. A kompromisszumok lényeges eleme az, hogy motiváltak legyünk arra, hogy egymás érzéseit tiszteletben tartsuk, elfogadjuk, ezzel elősegítsük a megbocsátást, a sérelmek feldolgozását.
4. A megbocsátás feltétel nélküli
Amennyiben feltételekhez kötjük a megbocsátást, azzal a saját felelősségvállalásunkat hárítjuk. Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy az előző pont elmaradna! Sőt, az előző pontból fakadhat az, hogy képesek vagyunk meghozni azt a döntést, hogy megbocsássunk, de a megbocsátás az a saját felelősségünk, nekünk kell vele megdolgoznunk.
5. A megbocsátás áldozatokkal jár
Közösen vállaljuk az ezzel járó konfliktust, nehézségeket. Ezzel erősödik és fejlődik mind az egyén, mind a kapcsolat. Mindemellett kölcsönös lemondásokkal is jár, hiszen el kell engedni azt az álmot, a vélt és vágyott jövőt, amit elképzeltünk. Ezt a képet viszont újraalkothatjuk, bár revízióra szorul, de meglehet, hogy valami sokkal szebbet tudunk a helyére alkotni.
6. A megbocsátás nem gyengeség
Vannak, akik úgy vélik, hogy megbocsátani ostobaság. A nehézségek, sérelmek hozzátartoznak az életünkhöz. Azonban az, hogy mit kezdünk ezekkel, és hogyan dolgozzuk fel, rajtunk múlik. Olykor nehezebb foglalkozni a megbocsátással, mint kilépni a kapcsolatból. Azonban a feladás és az elkerülés nagyobb gyengeséget és hosszabb távon fennálló fájdalmat okozhat, mint végig menni a feldolgozás útján és megküzdeni a megbocsátás felé vezető rögös úttal. Még akkor is, ha hiúságunkkal, büszkeségünkkel kell is először számot vetnünk.
7. Konfliktus nélkül nincs megbocsátás
Ahogy a bocsánatkérés sem a bocsánatkérésben merül ki, a megbocsátás sem ezen a szinten történik, hogy: ,,Jól van, megbocsátok”. A megbocsátás ennél egy sokkal mélyebb munka, amely igénybe veszi az egész embert, gondolataival, tetteivel, gesztusaival együtt.
Ezenkívül nem merül ki abban, hogy egyszer verbalizálva lett a megbocsátás. Ez egy hatalmas lépés és szándék a további pozitív együttműködés érdekében, azonban vannak hozadékai, következményei. Ne féljünk ütköztetni érveinket, konfrontálódjunk, de legyünk tekintettel a másik érzéseire, maradjunk a tények szintjén.
8. A megbocsátás feloldozás
Amíg haragban vagyunk másokkal, addig agyunk egy részét folyamatosan leköti a düh, a fájdalom. Ez pszichoszomatikus tünetekben is jelentkezhet, fájhat a fejünk, fáradékonyabbak, enerváltabbak lehetünk. Kétség sem fér hozzá, hogy a megbocsátás egy kemény munka önmagunkkal kapcsolatban is. Azzal, hogy megadjuk magunknak és a másiknak a lehetőséget a megbocsátásra, feloldozhatjuk magunkat a neheztelés alól, megkönnyebbülhetünk.
Mindannyian őrzünk feldolgozásra váró sérelmeket. Némelyikük bár megbocsáthatatlannak tűnik, idővel, közös munkával, szeretettel és elfogadással megbocsáthatóvá válhat. A megbocsátásig eltelhetnek percek, hónapok, de akár évtizedek is. Rajtunk múlik, hogy addig érdemes-e ezzel a teherrel a vállunkon együtt élni! A megbocsátás felé vezető úton nagy segítséget tud jelenteni egy külső partner, úgyhogy ne féljünk segítő szakemberhez fordulni.
Hozzuk meg a döntést, dolgozzuk meg veszteségünket, teremtsünk egy új egyensúlyt, alkossuk meg az új jövőt!
Felhasznált szakmai tartalom
Bagdy, E., Koltai, M., Pál, F.,Popper, P. (2011): A belénk égett múlt – Elengedés, megbocsátás, újrakezdés. Kulcslyuk Kiadó Kft., Budapest
Worthington, E. L., Scherer, M. (2004): Forgiveness is an emotion focused coping strategy that can reduce health risks and promote health resilience: theory, review and hypotheses. Psychology and Health.
McCullough, M. E., Witvliet, C. V. O. (2002): The psychology of forgiveness. In Snyder, C. R., Lopez, S. J.: Handbook of Positive Psychology. Oxford University Press, New York.
Forrás:
https://megoldaskozpont.com/onismeret/megbocsatas-belso-utja/
5 dolog kell ahhoz, hogy képes legyél megbocsátani – ebből csak egy az elfogadás:
Az összes bennünk rejlő lehetőség közül talán a megbocsátást a legnehezebb megvalósítani, és mégis, talán ez változtatja meg leginkább az életünket – írja Shauna Shapiro pszichológusprofesszor és bestsellerszerző. Egy előző cikkünkben arról volt szó, hogy mennyire megéri testi és lelki jóllétünk szempontjából, ha megbocsátunk a minket ért sérelmekért, most pedig azt nézzük át, hogy mit is jelent valójában a megbocsátás.
Néha a pszichológusok olyanok, mintha nem beszélnének magyarul, nem értenék a szavakat, és nekiállnak a legevidensebb kifejezéseket is elmagyarázni. Ilyen a megbocsátás is. Évezredek óta beszélünk róla, mindenki tudja, hogy mi az. Ez egyrészt így van, másrészt meg mégis segíthet, ha alaposabban megnézzük, hogy miből is áll egy jól ismertnek vélt fogalom. Teljesen könnyedén elképzelhetők olyan esetek, magam is sokkal találkoztam már ilyennel a munkám során, amikor valaki nem is tud róla, hogy neheztelést, haragot cipel a szívében. Boldogtalanságot, fásultságot, nagy stresszt érez, de nem világos, hogy miért… Pedig lehet, hogy a válasz az őt most feszítő kérdésekre előbb-utóbb a megbocsátás lesz. Az is lehet, hogy valaki pontosan ismeri a sérelmét, a haragjának tárgyát, esetleg azt is tudja, hogy meg „kellene” bocsátani, de nem képes rá. Vagy valami olyan dolog miatt haragszik a világra, az életre, amiről senki sem tehet, nincs kinek megbocsátani. Van, aki saját magának nem tud megbocsátani. Meg persze az is lehet, hogy valaki éppen elért oda, hogy belekezdjen a megbocsátás folyamatába, csak nem egyértelmű, hogy merre induljon. Ezekben a helyzetekben fogódzót jelenthet, ha a megbocsátás fogalmát összetevőire bontjuk.
Shapiro a megbocsátást öt készség meglétében látja, amelyek külön-külön talán könnyebben kezelhetők. Ezeknek a készségeknek a csiszolása, fejlesztése nem csupán azért jó, mert hatalmas változást hozhat az életünkbe, ha elengedjük a régi sérelmünk, traumánk miatt érzett haragot, hanem azért is, mert az élet kisebb-nagyobb, a jövőben bekövetkező eseményeire is jobban, kisebb sérülésekkel fogunk reagálni.
1. Elfogadás
Na ezt a szót nagyon igazságtalanul és álszent vagy önelégült módon is lehet használni: ha valaki valami hatalmas fájdalmat igyekszik túlélni, és egy lényegesen kevésbé rossz helyzetben lévő ismerőse arra biztatja, hogy „csak fogadd el, hogy ez van…” – az nagyon dühítő lehet. Ugyanakkor mégis az elfogadás képessége szükséges a gyógyuláshoz, a továbblépéshez. Amíg az ember a múltja eseményeinek áll ellen, azokkal harcol, addig a feldolgozás nem történik meg.
Az, hogy valaki elfogadja, hogy mi történt vele a múltban, még nem jelenti azt, hogy helyesnek tartja, igazságosnak tartja, az elkövető nem bűnös, vagy hogy meg is kell szeretnie azt a szörnyű dolgot.
Egyszerűen csak nem áll hatalmunkban a múlt eseményeivel harcolni, és nem tudjuk meg nem történtté tenni azáltal, hogy utólag elutasítjuk. A megbocsátás felé vezető út első lépései az elfogadáson át vezetnek: ez történt, megtörtént, velem történt – de nem ez az esemény határozza meg azt, hogy ki vagyok, hogy milyen ember vagyok, és hogy milyen lesz a jövőm.
Rémes emlékek kísértenek? Tehetsz ellene.
Rémes emlékek kísértenek? Tehetsz ellene.
Játékos módszert dolgoztak ki Oxfordban. A teszten bevált, rehabilitációs program lehet belőle.
Ha összedől a világom, építek egy szebbet
Ha összedől a világom, építek egy szebbet
Az ember a legtraumatikusabb tapasztalatok után is képes a pozitív változásra. Mutatjuk, hogyan.
2. Érzelemszabályozás
Az érzelemszabályozás vagy emocionális reguláció azt jelenti, hogy nem hagyom, hogy az akarattalan érzelmi reakcióim játszadozzanak velem, nem fojtom el és nem eresztem szabadjára a romboló érzéseimet. A negatív érzések, a szégyen és a fájdalom érzetei nem tüntethetők és nem nyomhatók el – mert ha valaki ezzel próbálkozik, az érzelmei csak erősebbek lesznek, és akaratán kívül a legrosszabbkor keríthetik hatalmukba.
Akkor tudja az ember kordában tartani az érzéseit, ha (fel)ismeri őket, tisztában van velük. Így a megbocsátáshoz, a feldolgozáshoz szembe kell nézni mindazokkal a gyötrő érzésekkel, amiket a megbocsátandó dolog kivált belőlünk. Ha szembenézel ezekkel az érzésekkel, akkor meg is kell nevezni őket, ezzel kicsit eltávolítod magadtól a hatást. „Feszült vagyok”, „rettegek”, „a szívem gyorsan ver” – ezek a felismerő, elismerő megnevezések segítenek abban, hogy az érzés hatása tompuljon.
3. Perspektívaváltás
Ha már megengeded magadnak, hogy érezd az érzéseid, akkor jön az, hogy megfigyelőként tekintesz magadra. Kiléphetsz az elfogult és énszempontú belső monológodból, narratívádból, és megfigyelheted, hogy mi történik éppen veled. Ha tudatosítod, hogy dühös vagy, akkor már lehetőséged van kezdeni valamit ezzel a dühvel a józanabb belátásod szerint. A dühöd megfigyelése nem azonos a düh érzésével.
Ez a tudatosság, annak értése, hogy éppen az adott pillanatban mi történik veled, segít annak megértésében, hogy az érzéseid nem definiálnak téged, az érzésed nem te vagy. A megbocsátás kontextusában ezt például lehet úgy érteni, hogy az a megszégyenülés, amit ott és akkor átéltem, nem része a személyiségemnek, nem tartozik hozzám, nem jelenti azt, hogy ma és holnap is szégyellnem kéne magam.
4. Empátia és könyörület
Megérteni mások érzéseit, átérezni az ő fájdalmukat segít abban, hogy magaddal szemben is empatikusabb legyél. Mivel az az állapot, amikor valamit nem tudsz megbocsátani, tulajdonképpen önmagad büntetése, saját rossz lelkiállapotod folyamatos fenntartása, ezért a megbocsátáshoz nagy szükség van az önmagad felé irányuló empátiára. Ami nem azonos az önsajnálattal.
Ezt a mások iránt mutatott empátián és könyörületes viselkedésen keresztül jól lehet gyakorolni. Ha úgy érzed, hogy magadhoz még csak kemény és kíméletlen tudsz lenni, akkor kezdj mások felé megértéssel és segítőkészséggel fordulni. Ez a készség előbb-utóbb vissza fog hatni a saját magaddal kapcsolatos bánásmódodra is.
5. Radikális felelősségvállalás
Ez az utolsó pont, amit Shapiro felsorol, és talán a legnehezebb. Arról szól, hogy megtaláld az erődet, és ne áldozatként, hanem kompetens, a saját életéért felelősséget vállaló emberként tekints magadra. Ahelyett, hogy félelemmel, meneküléssel vagy a negatív helyzetek tagadásával reagálnál, ismerd fel az egészségtelen, betegítő helyzeteket és tegyél ellenük. A megbocsátás maga is ez, hiszen számodra egészségtelen és ártó az, ha nem tudsz továbblépni egy sérülésen, és viszed magaddal annak fájdalmát.
Magadnak ártasz, ha nem tudsz megbocsátani
Magadnak ártasz, ha nem tudsz megbocsátani
Nem csak egy amolyan jól hangzó, emberbaráti gesztusról van szó.
A megbocsátáshoz vezető öt készséget korántsem könnyű elsajátítani. Bár minden embernek a saját felelőssége és teljesítménye, ha ezeket a lépéseket képes megtenni, mégsem kell ebben egyedül maradni. Ha akár ezek alapján is úgy érzed, hogy készen állsz arra a munkára, amit a megbocsátás kíván, akkor ehhez érdemes segítséget, támogatókat keresned.
Forrás:
https://divany.hu/eletem/2021/01/06/megbocsatas/
Főkép forrása:
Egyéb hasonló cikkek:
A hiteles megbocsátás feltételei:
https://blog.palferi.hu/hiteles-megbocsatas-feltetelei/
Megbocsátás önmagunknak – Az önhibáztatástól az önegyüttérzésig:
https://mindsetpszichologia.hu/megbocsatas-onmagunknak-az-onhibaztatastol-az-onegyutterzesig
1,269 total views, 6 views today