sze. jan 26th, 2022
Oszd meg ismerőseiddel: www.magyarokvilaga.hu Légy Áldott. Áldás!

A háttérhatalom mindig olyan technológiát alkalmazott, ami az életben hamis vallásokhoz vezettek és ezáltal elérték, hogy mindenki féljen és rettegjen. Sosem volt a lélek élettelen, sose volt elrejtőzve csak elbújtatták a lét örökkön örökké létező tanítását. És ezt meglehetősen eltitkolták.

Sajnos hamis információkat adtak át a világról és az életről, minden hamisság amit elétek tettek és felkínáltak. A lélek örök és örökké létezik, ennek a megtapasztalásnak a kulcsát rejtették el mindenki elől. A cél az volt, hogy elhitessék mindenkivel, hogy a létünk nem végtelen és nem örök. Egy technológiát alkottak meg amivel át lehet élni az örök lét megtapasztalását és meg tudják oldani azt, hogy a lélek ki be járhasson a testből. A technológia kifinomult és bonyolult, de az elit világnak a kezében van amivel a lelkükkel oda mennek ahová akarnak a Bolygón belül. Sajnos ezt a technológiát az Elit nem adja tovább, de a kezükben van és nagyon rejtegetik. A cél az hogy mindent megfigyeljenek az egész bolygón. Minden a kezükben van. És mindent el akarnak titkolni amíg tudják. Semmi olyan dolgot nem tehetsz, amit ne figyelnének meg. Minden olyan technológiát eltitkolnak amit felfedeztek, a cél a megfigyelés és a közbeavatkozás. Minden erejükkel a célt akarják szentesíteni és elérni.

A technológia kezükben van, használják és megtapasztalhatják a lélek végtelen eredetét bármennyi időre. Hallgasd meg a felvételt többször és mindent kérdést, kijelentő módba, értelembe vedd. Mert minden igaz amit mond. Jó kikapcsolódást kívánok neked:

 

A LÉLEK TANA (RÖVID VÁGÁS) 9 PERCES VIDEÓ,
A SZÖVEG LENTEBB VAN AMIT FELOLVAS:

A LÉLEK TANA
A TIZENHETEDIK LECKE A VILÁGRÓL

1.
Tudjuk, hogy Isten vagy bizonyos istenek nevében mérhetetlen mennyiségű bűnt követtek el. Azt is tudjuk,
hogy a kísértetekről és más hasonló dolgokról kieszelt babonákkal az őrületbe lehet kergetni az embereket.
Mind az istenhitet, mind a lélekben való hitet fel lehet használni arra, hogy tömegeken uralkodjanak, hogy
tömegek gondolkodását és cselekvését bénítsák meg.
Ez esetben viszont számba kell vennünk annak lehetőségét is, hogy az istenben és a lélekben való hit éppen
úgy manipulatív eszmerendszer, mint a materializmus, és nem szolgál más célt, mint az emberek féken
tartását.
És ez így is van.
Ez teljesen igaz.
Ezek a rendszerek sem különbek a materializmusnál, ami a felhasználásukat illeti.
Azonban ebben a fejezetben nem a vallásokról, a filozófiákról vagy az okkultizmusról lesz szó. Ha ezeket
alaposan megvizsgálnánk és sutba vágnánk a tekintélyek bizonygatásait, alighanem azt találnánk, hogy
egyikük sem állja ki a logika próbáját. A tudományos ellenőrzését pedig pláne nem.

A” lélek tana rövid vágás videó” ami fentebb van beillesztve, innentől kezdődik:

A kérdés most az, hogy a lélek vagy az isten gondolat-bálvány-e, vagy sem?

A legfelsőbb kaszt filozófiákat, vallásokat, okkult tanításokat hozott létre, de vajon miért tette?
Ideológiák ezek, amelyek egy mélyben megbújó gondolat-bálványt akartak eladni az embereknek?
Vagy fogtak egy igazságot, és addig-addig dobálták rá a hazugságokat, a babonákat, amíg végül az egész
rendszer olyan mértékben vált terhessé és irracionálissá, hogy maguk az alapját képező igazságok is
hazugságoknak látszottak?
A legfelsőbb kaszt ostoba, dogmatikus, elvakult, erőszakos és életidegen vallásokkal és más szellemi
„tanításokkal akarta lejáratni a lélek és az isten témáját?
Itt az ideje végiggondolni néhány elvet, elfeledvén a tekintélyeknek kijáró kötelező vak áhítatot.
Vajon mi bizonyíthatná, hogy van lélek?
És mi bizonyíthatná, hogy van Isten?

2.
Az a jelenség, hogy egy ember állítólag emlékszik egy másik életben viselt nevére, vagy egy korábbi
lakhelyére, nem bizonyítja, hogy van lélek, és nem bizonyítja, hogy a lélek az idők folyamán úgy váltogatja
a testeket, mint az emberek a ruhákat.
Ha két ember egymástól ezer kilométer távolságban, ugyanabban a pillanatban ugyanazt rajzolja le, még
mindig nem bizonyítja a lélek létét.
Ha valaki hirtelen elkezd anyanyelvi szinten beszélni egy nyelvet, amit sosem tanult; vagy egyik pillanatról
a másikra mesterszintű szakértelemmel rendelkezik egy olyan szakterületen, amivel nem foglalkozott
jelenlegi életében;
vagy minden előzmény nélkül, egyszer csak előáll néhány matematikai egyenlettel, amelyek
„megoldhatatlan” problémákat oldanak meg; vagy a legkisebb előképzettség nélkül, egyik napról a másikra
összeállítja egy ez idáig teljesen ismeretlen számítógép, jármű, motor, energiatermelő egység hibátlan és
precíz tervdokumentációját, az már nem hangzik rosszul, de még ezek is legfeljebb közvetett bizonyítékok
lennének, és ez az igazi tudományban nem fogadható el.
Akkor mi lehetne a bizonyíték a lélek létezésére? Gondolkodjon el ezen! Mi bizonyítaná be, hogy van lélek?
Egy ember fekszik a műtőasztalon, és látja, amint a testével dolgoznak a sebészek. Nem rossz, mint
szubjektív, személyes bizonyosság (bár a különös körülményekre való tekintettel érdemes lenne
fenntartásokkal kezelni a tapasztalatot), tudományos szempontból azonban a klinikai halálból visszatért
emberek beszámolói teljesen használhatatlanok.
Hogy miért? Azért, mert egy tudományos megfigyelésnek dokumentálhatónak kell lennie. No de hogyan
dokumentálunk valamit, amit egy halott ember figyelt meg?
Egy tudományos megfigyelésnek kísérletnek kell lennie. Kísérletnek: vagyis olyan tudatos megfigyelésnek,
amelynek minden körülménye ismeretes és szakszerűen dokumentálták, hogy azt máshol, máskor, mások
tetszőleges alkalommal megismételhessék, és szert tehessenek ugyanazokra a tapasztalatokra.
No de hogyan és ki fog megismételni egy kísérletet, amihez meg kell halni?!
És hogyan tekinthetünk valamit akár csak egy kicsit is objektívnek, ha nem áll másból, mint egy ember saját
emlékeiről szóló beszámolóból?

3.
A testen kívüli létezés bizonyíték lenne a lélek létezésére.
Feltéve, hogy ezt a jelenséget tudatosan és szánt szándékkal elő tudjuk állítani, tetszőleges időben, rendezett
laboratóriumi körülmények között.
Tehát, ha kitalálnánk egy olyan módszert, amellyel el tudnánk érni, hogy egy ember megszabaduljon a
testébe való rögzültségtől, és folyamatosan és szabadon létezni tudjon a testén kívül; a testén kívülről
érzékeljen, nem a testi érzékszervein keresztül; mindeközben a teste életben van, jól van, mozog, beszél,
teszi, amit végeztetnek vele, akkor ez valóban bizonyítaná, hogy van lélek.
Nos, ezen már túl vagyunk. 1952-ben egy magántőkéből finanszírozott kísérletsorozat az említett módon,
laboratóriumi körülmények között bebizonyította a lélek létezését.
(Érdemes megemlíteni, hogy ugyanerről évezredes feljegyzések is tanúskodnak, és mivel a korabeli leírások
némelyike meglehetősen pontosan adja vissza az 1952-ben tudományosan is megtapasztalt jelenségeket,
látható, hogy nagyon is létezik olyan, amit egyesek „elveszett tudásnak” neveznek.)
Azóta több ezer, tudományos igénnyel dokumentált kísérletet végeztek el mindenfelé a Földön, minden
esetben azonos eredménnyel. (És természetesen ezek mindegyikét privát személyek finanszírozták a saját
magánvagyonukból, mert amióta világ a világ, csak az egyéni kísérletezéssel lehet eredményeket elérni.)
Rövidebb-hosszabb időre létre lehet hozni olyan állapotot, amelyben az ember a testétől szabadon mozog,
él, gondolkodik, emlékezik, döntéseket hoz és cselekszik, és a testtől kisebb-nagyobb távolságból irányítja a
testét.
Ez a rövidebb-hosszabb idő néhány perctől néhány évig terjed. (Amikor én magam teszteltem a módszert,
első alkalommal mintegy fél percig voltam a testemen kívül; a második alkalommal majdnem öt percig; a
harmadik alkalommal viszont teljes hatvanegy napig. És közben éltem az életem, és elmondhatatlanul
szabadnak éreztem magam. Ez az élmény volt a legfontosabb oka annak, hogy végül szembefordultam a
legfelsőbb kaszttal.)
Amíg ön azt hiszi, hogy a tudomány az, amit beleírnak a tankönyvekbe, meg hogy a politikának nincs
hatalma a tudomány felett, addig elképzelni sem tudja, hogy emberek milyen kincseket fedeztek már fel.
Még 1952-ben a teljes dokumentációt felajánlották számtalan tudományos akadémiának,
tudományegyetemnek, tudományos magazinnak, de mind elutasította, hogy elolvassa, leközölje,
foglalkozzon vele, vagy hogy ellenőrizze!
Miért utasították el?
Csupán egyetlen ok miatt: a lélek nem lehet tárgya a tudománynak, lévén hogy Wilhelm Wundt már oly
régen kijelentette, hogy az nem létezik…

4.
Van még egy fontos kérdés: mekkora a jelentősége annak, ha az ember egy lélek és nem egy test? Az lenne
ennek az értelme, hogy kevésbé fél a haláltól? Ha csak ennyi lenne, az igazán nem sok.
Egy ember valamikor élete folyamán megtanult valamit, tudott valamit, de elfelejtette. Ha megtaláljuk
annak okát, hogy miért felejtette el, ismét képes rá emlékezni, ismét rendelkezik a korábban megszerzett
tudással.
Képzelje el, ha nem egy év vagy húsz év tudását felejti el, hanem ezer év tudását, vagy egymillió év
tudását…
És képzelje el, hogy van rá mód, hogy újra emlékezzen mindenre, amit valaha is tudott!
Egy ember félénk felnőtt lesz, mert gyakran megijesztették és bántották gyerekként. Egy ember szexmániás
lesz, mert ahhoz nem kell sok ész, és megfigyelte, hogy máshol nem terem a számára túl sok babér.
Személyiségünk nem egyéb, mint gondolkodási, érzelmi és viselkedési szokás.
Tíz, ötven vagy száz éven át alakítunk ki magunkban szokásokat, vagyis építjük a személyiségünket.
És most képzelje el, hogy ezer éven át vagy egymillió éven át tesszük ugyanezt…
Képzelje el, mennyi gátlásunk lehet, mennyi bűnünk lehet; mennyi tévedésünk lehet!
Képzelje el, hogy egymillió éven át tömtek bennünket hazugságokkal, egymillió éven át szenvedtünk el
kudarcokat, egymillió éven át veszítettük el szeretteinket, egymillió éven át ért bennünket fájdalom és
igazságtalanság!
És ha nem egymillió évről van sző, hanem tízmillióról?
Vagy százmillióról?
Vagy egymilliárdról?
Képzelje el, ha lenne rá mód, hogy az ez alatt a mérhetetlen idő alatt bennünk felgyülemlő rossztól meg
tudnánk szabadulni…
Vajon mik lennénk mindezek nélkül?
Annak tehát, hogy lelkek vagyunk-e vagy atomok, óriási a jelentősége: szavakkal nem kifejezhető.

5.
A lélek létének bizonyítása nem nagy feladat. De hogyan bizonyíthatnánk be, hogy van Isten?
De talán ne menjünk ilyen végletes messzeségbe, és beszéljünk csak arról, hogy vajon mi bizonyíthatná,
hogy létezik valami a homo sapiens felett?
Ahhoz, hogy ezen a téren elkezdjünk elmélkedni vagy kutatni, először is azt kell definiálnunk, hogy mi az
„ember”. Mi az ember? Mi az „ember” szó tudományos definíciója?
Nos, az ember nincs tudományosan definiálva.
Helyette vannak az olyan nevetségesen tudománytalan meghatározások, mint például az, hogy az ember a
bolygó uralkodó létformája. És ha egy vírus egy napon kiirtja az emberiséget, akkor az a vírus emberfeletti
vírus lenne?
Ha materialista nézőpontból közelítjük meg az életet, az eleve kudarcra ítélt vállalkozás. Megközelíthetjük
azonban az életet más módon is, ehhez viszont tudnunk kell, hogy mi az élet lényege.
Mi a legjelentősebb különbség egy élő és egy halott ember között?
A cselekvés, ugye? A célszerű, tudatos cselekvés. Egy élő ember valamilyen mértékben képes erre, egy
halott ember viszont semennyire.
Az élő ember bír valamennyi önrendelkezéssel: képes valamilyen szinten meghatározni az életét, a jövőjét, a
környezetét. Mindez teljes egészében hiányzik egy halott emberből.
Mondhatjuk, hogy az élet lényege a boldogság megtalálása, vagy a nagy célok megvalósítása, vagy a
történelem formálása, vagy valami hasonló, de ha egy holttestet összehasonlítunk egy élő emberrel, ezeknél
sokkal alapvetőbb, lényegibb különbséget találunk. Egy élő ember képes arra, hogy gondoljon valamire, és
megtegye azt, amit kigondolt, még ha az csupán olyan apróság is, mint hogy felemeli a kezét vagy mond
egy szót. Egy halott nem képes erre. Semmilyen mértékben nem képes erre. Nincs benne élet.
Az élet lényege tehát az, hogy hatalmunkban áll valamit tenni.
Elkészíthetnénk a létezés, az élet, az önrendelkezés, a „hatalmunkban áll valamit tenni” skáláját, és
bejelölhetnénk rajta a fokozatokat nullától a végtelenig. A nulla lenne a létezés legalacsonyabb szintje, a
nulla önrendelkezés; a végtelen pedig az élet legmagasabb szintje lenne, a végtelen önrendelkezés, a
végtelen hatalom arra, hogy megtegyünk valamit.
Az élet skáláján a tárgyakat a nullához kellene beírnunk, mert a tárgyak nem gondolkodnak, nem döntenek
és nem cselekszenek, vagyis semmilyen mértékben nem rendelkeznek önmagukkal: egyszerűen csak
léteznek. A tárgyakban nincs élet.
Az élet skáláján a növényeket az egyeshez kellene beírnunk, rögtön a tárgyak felett. A növények képesek
minimális önrendelkezésre, tudjuk, hogy van némi érzékelésük, a behatásokkal szemben nem közömbösek,
éreznek fájdalmat, vannak dolgok, amelyek kedvezőbbek, mások kedvezőtlenebbek a számukra. Ez egy új
minőség a skálán, ez az önrendelkezés legalacsonyabb foka, de ez már valódi önrendelkezés.
Az élet skáláján a kettesnél beírhatjuk az állatokat. Az állatok több önrendelkezéssel bírnak, mint a
növények, ezért az állatokban több az élet még akkor is, hogyha bizonyos behatásoknak egy-egy növényfaj
jobban ellenáll, mint egyes állatok.
Az embernél ismét egy új minőség jelenik meg: a tudatosság.
A tudatosságnak nyomát sem látjuk az állatoknál. Az állatoknál teljes egészében hiányzik a kutatás, a
megértés, a fejlődés vágya és igénye: egyetlen állatfaj sem fejlesztett ki filozófiát, vallást, tudományt,
művészetet, technikát, vagy valamiféle Utat, amelyen járva magasabb létállapotot érhetnének el, és nem
hozott létre semmit, amivel uralni képes a környezetét. Ezt is figyelembe véve, szem előtt tartva az
arányosságot (és némi önkényességet sem nélkülözve): ha az állatokat a kettes számhoz írtuk be, az embert
a százashoz kellene beírnunk.
A skála egyik végén a tárgyak találhatók, mint a semmi élet, a semmi önrendelkezés szimbólumai, a másik
végén pedig Isten, a végtelen önrendelkezés, a végtelen élet szimbóluma.
Azt mondják, Isten mindentudó és mindenható, és ez szükséges alapfeltétel a korlátlan önrendelkezéshez;
ezért Isten egészen más minőség, mint a tárgyak, de nem egészen más minőség, mint a növények, az állatok
és az ember, mert ezen létformák már bírnak valamilyen mértékű önrendelkezéssel.
Mindezt természetesen nem én gondoltam így végig először a történelemben. Számtalan filozófus megtette
már, és ön is megteheti (vagy már meg is tette), és nem kell hozzá más, mint némi józan paraszti ész.
De menjünk is tovább, mert a fenti eszmefuttatás számtalan kérdés feltevésére ösztönöz minket.
így nézne ki a létezés?
így nézne ki az élet?
Ilyen aránytalanul?
Ilyen kaotikus lenne a természet?
Vannak a tárgyak, a növények, az állatok, az ember és az Isten?
Ennyi lenne csupán?

6.
A növények és az állatok között nincs olyan nagy különbség, hogy azt mondhassuk, lennie kell valamilyen
általunk nem ismert létformának, ami a kettő között található (bár nem zárhatjuk ki a lehetőségét).
Az emberek és az állatok között azonban elég jelentős a különbség, nem volna tehát logikus a felvetés, hogy
az ember és az állat között lennie kellene néhány átmenetnek?
És mi van az emberrel és az Istennel?
Mi van az ember és az Isten közötti mérhetetlen távolsággal?
Üres lenne?
Nincsenek fokozatai a tudatos önrendelkezésnek?
Természetesen, nem tudok nyilatkozni Istenről, mert nem tudom, mi bizonyíthatná be tudományosan a létét.
De az emberfelettiség nagyon is bizonyítható.
Az emberben ennyi és ennyi élet van, ennyi és ennyi önrendelkezéssel bír, és nyilvánvaló, hogy lehetséges
még több önrendelkezés.
A mítoszok tele vannak ilyen lényekkel. És ha nem állítólagos egzotikus tetteikre és külsejükre figyelünk,
hanem önrendelkezésük mértékére, akkor már nem fogjuk olyan könnyedén, egy kézlegyintéssel elintézni
őket.
Például egy vámpír számára néhány emberi korlát nem korlát.
Például nem öregszik meg a teste. Például nem árt neki egy közönséges lövedék. Egy ember már régen
elpusztul azok közt a körülmények közt, ahol egy vámpír még mindig képes érzékelni, gondolkodni, dönteni
és cselekedni.
Ez tehát egy emberfeletti állapot.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a vámpírokról szóló legendák igazak (bár cáfolni sem tudom
mindegyiket), de néhány dolog belőlük, úgy tűnik, rendkívül valószínű.
(Zárójelben megjegyeznék néhány gondolatot a vámpírmítosszal kapcsolatban. Először is, nem én találtam
ki, és a kaszt szolgálatában eltöltött huszonöt év alatt semmi dolgom nem volt ezzel a mítosszal. Másodszor:
nem hiszek a vámpírokban, és tudtommal soha nem is találkoztam egyetlen egy vámpírral sem.
Csupán csak elég hosszú időt töltöttem el hazugságok kieszelésével, és felismerem a legfelsőbb kaszt keze
munkáját.
A vámpír-mítosz – abban a formájában, ahogyan azt a nyugati kultúrában ismerik – egy keresztény tanmese.
Ennyi, és nem több.
Ez a mítosz a reklámja egy vallásnak.
Hogy honnan eredhet? Hogy lehet-e valamilyen alapja?
Nos, erre nem szeretnék válaszolni. De a válaszom nem is lenne túl fontos.
Ami a lényeg, hogy a legfelsőbb kaszt minden korban és minden vidéken létrehozott néhány ellenségképet.
Ha valakitől meg akartak szabadulni, vagy csupán egy kis zűrzavart akartak kelteni, akkor óriási tekintéllyel
kijelentették valakiről vagy valakikről, hogy ők az ellenség, és elszabadult a pokol.
A kaszt mindig is igen bőkezű volt az ellenségképek létrehozásában és a konfliktusok szításában.)

7.
A válasz e fejezet elején feltett kérdésekre az, hogy a legfelsőbb kaszt fogott egy igazságot, és úgy kezelte,
mint egy gondolat-bálványt: kialakított az igazság köré egy ideológiát (vallást, filozófiát), amelynek minden
része hazugság volt, és ily módon „rossz hírbe hozta” a mélyben megbújó igazságot.
Lejáratták a lélek és az isten témáját.
Babonává, irracionalizmussá, életidegenné tették.
Más szóval: teherré tették az ember számára.
A lélek eredetileg azt jelentette, hogy az ember lényege egy halhatatlan, időtlen, a fizikai univerzumtól
független valami.
Az isten a kezdet kezdetén nem egy óriási hatalmú zsarnokot jelentett, hanem csupán az embernek azt a
bizonyosságát, hogy lehetséges a fejlődés.
Az isten szó azt jelentette, hogy végtelen. Hogy van út felfelé.
A Civilizáció hajnalán az emberekben még olyan erősen élt a bizonyosság arról, hogy ők lelkek, és hogy
van hová fejlődni, hogy a legfelsőbb kasztnak nem volt más lehetősége, mint egy hosszú-hosszú időn át
tartó lejárató kampány.
És hogy miért volt ilyen fontos eljutniuk a materializmushoz?
Mert amíg az ember hitt abban, hogy van lélek és van út felfelé, a kaszt nem érezhette magát biztonságban,
mert bármikor előfordulhatott, hogy valaki rájött valamire; valaki felfedezett valamit.
A Civilizációban az első monopólium a lélek és az isten volt. Agresszív vallásokkal kezdődött, amik
mindenkit meggyilkoltak, aki ellent mert mondani a dogmáknak. Azután pedig a legújabb dogma egyenesen
kijelentette, hogy a lélek nem létezik.
Az egész történelem folyamán a legnagyobb tabu a lélek kutatása volt. Minden korban halál járt érte.
Amikor a legfelsőbb kaszt elkezdte leváltani a vallásokat, beengedték a világba a fegyelmezett gondolkodás
talán legnagyobb vívmányát, amely nem más, mint a tudományos kutatás módszertana. Ez az, ami lehetővé
tette a technikai fejlődést.
A kaszt beengedte a világba a technikát, ami igazi csodának tűnt a babonák által megnyomorított ember
szemében, majd óriási propagandamunkával elkezdték összemosni a technikát, a tudományt és a
materializmust.
így járatták le a lelket, és így vették rá az embereket, hogy tagadják meg magukat, vagyis hogy fogadják el a
materializmust.
A tudományos kutatás módszertana alkalmas a valóság megismerésére. Nem kell hozzá hinni semmiben.
Ezzel az eszközzel meg lehet találni és meg lehet ismerni bármit, ami létezik.
Beleértve a lelket is.
Beleértve az istent is.
Éppen emiatt a lélek és isten ma olyan hatalmas tabu, amilyen még sohasem volt.
A lélekre azt mondják, hogy nem létezik, istenre pedig azt, hogy az a vallások magánügye, és a tudomány
NEM KUTATHATJA istent.
Ezt úgy nevezik, hogy a „vallás szentségének védelme”. De ez nem az.
Ez csak egy babona védelme.
A régi rendszer maradványainak védelme.
A tudományos kutatás módszertana lehetővé tette a technikai fejlődést, ami létrehozta azt a technológiát,
amellyel a legfelsőbb kaszt másodpercek alatt elterjeszthet bármit, amivel mindenkit megfigyelés alatt
tarthatnak, és amivel egy nap alatt leradírozhatja az emberiséget a térképről.
A technikai fejlődést nevezik FEJLŐDÉSNEK, és az ember kapott tévét, számítógépet, repülőt és
hajfestéket, de cserébe el kellett felejtenie a lelkét.
A materializmusban nincs semmi, amit kutatni lehetne, vagy amit kutatni lenne érdemes. Ez a világkép
EGYETLEN igazságot sem tartalmaz. így a legfelsőbb kaszt biztonságban van.
Ez az oka annak, hogy ebben a könyvben ennyit támadom a materializmust.
A lélek és az isten nem vallási kérdés, nem hitkérdés, hanem a tudomány legfontosabb kutatási területe.
A tudomány számára nem lehetnek tabuk.

 1,359 total views,  3 views today


Oszd meg ismerőseiddel: www.magyarokvilaga.hu Légy Áldott. Áldás!