NE ÍTÉLJ, HOGY NE ÍTÉLTESS! VAJON HOGY ZAJLIK EZ AZ ÉLETÜNKBEN?

“Bármit látsz másokban, az önmagad visszatükröződése. Amikor valami rosszat látsz egy személyben, ez csupán azt mutatja, hogy saját érzelmeid negatívak az illető iránt. A jó és rossz mind benned található. Minden csupán visszatükröződés, visszahatás és visszhang”.

“Rendkívül hasznos felismerni azt, hogy amitől a másik személyben elzárkózol, valójában benned rejlik. Ekkor azoknak a gondolatoknak a megtalálására és elengedésére összpontosíthatsz, melyek miatt szívedet bezártad önmagad azon része előtt, melyet másokra vetítettél. Amikor felhagysz az e gondolatokkal való azonosulással, megnyílik a szíved önmagad felé, és rájössz, hogy az a személy, aki szeretetlenségedet visszatükrözte, “csodálatos” módon megváltozik, a benned végbemenő változást tükrözve vissza. Ahhoz, hogy megkapd ezt a “szeretet leckét”, hajlandónak kell lenned felismerni és elfogadni a tényt, hogy amit másokban elutasítasz, az benned van jelen. Amit magadban elutasítasz, az a másik személyben szintén jelen lehet, de erről addig nem bizonyosodhatsz meg, míg meg nem nyitod a szíved az iránt, amit magadban elutasítasz. Ezután pedig már nem lesz jelentősége, mert a szeretetteljesebb  hozzáállásod hatására a másik személyt is másmilyennek fogod tapasztalni – szíved többé nem lesz zárva irányában.

Annak elfogadásához, hogy amit másokban elutasítasz, benned van jelen, az szükséges, hogy fontosabbnak tartsd az igazságot (sathya) az egónál. Mindenképpen megéri egód érdekeit az igazság mögé helyezni annak megértése érdekében, hogy akik irányt bezártad a szíved, tulajdonképpen neked tartanak tükröt, hogy ráébredj, miként zárod be a szíved önmagad előtt. Ez talán a leghatékonyabb módja annak, hogy felismerd saját szeretetlenséged, és megtanuld szíved kinyitni. Ez különösen a hozzád legközelebb állók, mint a férj, feleség, szülő, gyermek szempontjából lényeges. Amikor szíved megnyílik az iránt, amitől eddig elzárkóztál, világod a megnövekedett szeretetet fogja visszatükrözni.

Ha el is hiszed, hogy amit a világban visszautasítasz, az benned van, néha még így is nehéz ezt a visszautasított tulajdonságot felismerni önmagadban. Például elutasítod valakinek a viselkedését, mert másokat lenéz. Azt gondolhatod, hogy te sohasem kicsinyelnél le senkit oly módon, ahogyan ő teszi, így nem érted, hogyan is lehetne ez a személy a te tükörképed. Előfordulhat, hogy bár ritkán szoktál másokat kritizálni, öntudatlanul viszont rendszeresen megítéled magad. Tehát ha bezárod a szíved valaki iránt, aki olyat tesz, amiről azt gondolod, hogy te sohasem tennél meg, ismerd fel, mi történik valójában: vajon saját magaddal szemben viselkedsz-e így, de nem vagy tudatában ennek, vagy esetleg más színben tünteted-e fel magad előtt e cselekedetet, pl. úgy, hogy ez számodra hasznos, szükségszerű, megérdemelt vagy éppen lényegtelen.

Tételezzük fel, hogy elítélsz valakit, mert egoistán viselkedik, és biztos vagy abban, hogy te sohasem tennél így. Fogadjuk el, hogy ez így igaz, és azért nem tanúsítasz sohasem önző viselkedést, mert számodra ez elfogadhatatlan – ezért minden erre utaló jelet elnyomsz magadban. Annak érdekében, hogy ne tűnj önzőnek, sohasem méltányolod saját eredményeidet. Mivel magadról ezt az ítéletet hoztad, ilyen elvárást támasztasz másokkal szemben is, akik önnön tükörképeid. Ezért ha egy személyt egoistának tartasz, ő éned azon részét fogja visszatükrözni, aki méltányolná eredményeidet, de te önzésként ítéled ezt meg. 

Emlékszem, hogyan ítéltem el egyszer egy politikust, akiről úgy gondoltam, fontos ügyekben mondott hazugságot, és ezáltal bezártam a szívem iránta. Ám erre Sai Baba tanításainak gyakorlásaival nyomban rájöttem, és elgondolkodtam azon, vajon ez az ember miért lehet a tükörképem. Őszinte ember vagyok, ezért először nem ismertem fel, hogyan lelhető fel bennem a politikusban meglátott hamisság. Mivel másoknak nem szokta hazudni, így azt kerestem, vajon mi módon hazudok magamnak- Hamar fel is ismertem, hogy miként csapom be saját magam lelki gyakorlatim tekintetében, azt gondolván, hogy nincs jelentősége annak, ha a szívemet bezárom a hazug politikusok előtt. 

Egy másik példa, amikor néha egy-egy nőt vonzónak találtam, de úgy gondoltam, hogy e pillanatnyi vonzalom ártalmatlan dolog. Vétlennek tekintettem reakciómat, és azzal áltattam magam, hogy nincs jelentősége, vagy hogy a következő esetben majd függetlenítem magam az érzéstől. Ám – hála Babának -, a helyzet újra előállt, és én ismét becsaptam magam.

Amikor végre felismertem, hogy a látszólagos világ érzett – akár pillanatnyi – vonzalom vagy ellenszenv is az ego-énemhez láncolt, ami megakadályozta Isten felismerését, azon kezdtem munkálkodni, hogy elengedjem magát a mögöttes okot, amely e ragaszkodás alapjául szolgált. Ráébredtem, hogy a nők iránt érzett pillanatnyi vonzalmam a feltételek nélküli szeretet jelképezte számomra. Mivel tudtam, hogy bármi, ami megjelent előttem a látszólagos világban, valójában bensőm visszatükröződése vagy kivetülése volt, rájöttem, hogy valamiképpen tudatlanul bezártam szívem önmagam előtt, így az igaz Énemet, megtestesítő önzetlen szeretet a külvilágban jelent meg.

A világban visszatükröződő önzetlen szeretet visszanyerése érdekében meg kellett nyitnom a szívemet önmagam előtt, hogy azzá a szeretetté váljak, melyet a világban láttam megjelenni. Ezért azt kezdtem el vizsgálni, hogyan tagadtam meg saját magamtól a szeretetet. Rájöttem, hogy teremtettem egy “belső bírát” aki lekicsinyelt azáltal, hogy gyakran jelentéktelennek, elégtelennek vagy alkalmatlannak ítélte meg tetteimet. Amikor felismertem ezt, és megéreztem a rám gyakorolt hatását, egy hangtalan, “belső kiáltásra” lettem figyelmes, amely teljesen megdöbbentett, mivel addig nem voltam tudatában. Addig úgy gondoltam, hogy szeretetteljesen viselkedem magammal. Rájöttem, hogy a felszakadó kiáltás eredete a szeretet nélküli önítélkezés volt. Gyakran kényszerítettem magam arra, hogy mindent fürgén, hatékonyan és hibátlanul oldjak meg, hogy nehogy belső bírám kijelenthesse, hogy nem vagyok elég jó. Hozzászoktam önmagam elutasításához, én nem vettem tudomást az ezzel okozott fájdalomról.

Amint tudatossá váltam szeretetlenségem iránt, gondoskodóan és gyengén kezdtem viselkedni magammal. Megtanultam, hogy ne ítélkezzek, és ne tekintsem tetteimet jelentéktelennek vagy elégtelennek. Ha azon kaptam magam, hogy bezárom a szívem magam előtt, és ennek következtében vonzódni kezdek egy nőhöz, nyitni kezdtem azon tudatosság fel, amely maga a Szeretet, és amely Szeretetben nő és én egyek vagyunk. A nőben visszatükröződő feltétel nélküli szeretet visszaszerzésével pedig újra ki tudtam nyitni a szívemet. Ekkor azonnal teljesen világossá vált számomra, hogy zárhattam be a szívemet. Amint eggyé váltam a tudatossággal, ami maga a Szeretet, átalakult a valóságom. Többé nem vonzódtam nőkhöz, akik iránt azelőtt így éreztem volna. Továbbá amikor lelki gyakorlataim tekintetében sem csaptam már be magam, az igaztalan politikusok előtt sem zártam be szívemet. Világom megnyílt szívemet tükrözte vissza. “

Forrás:

DR. JOHN GOLDTHWAIT  – A GONDOLATOK EREJE 24. oldaltól a 28. oldalig.

 3,495 total views,  3 views today